Néhány fenyőféléről

A fenyőfélék a tűlevelűek csoportjába tartoznak, amelyeknek több mint 100 fajtája létezik. Méretben és kinézetben a legkülönbözőbbek lehetnek, a hatalmas, óriási méretű fáktól a törpe bokrokig. A tényleges élőhelyük rendkívül elterjedt – a fenyőfélék megtalálhatók az Északi-sarkkörtől a déli féltekéig, néhány példánya még Jáva és Szumátra szigetein is. A legtöbb fajta, mint például a jegenyefenyő és a lucfenyő nem igénylik a magas hőmérsékletet, ezért ezek a legelterjedtebb fajták, amelyek terjedelmes fenyőfa erdőket alkotnak Szibériában. A legnagyobb összefüggő fenyves erdők az északi félteke hidegebb területein találhatók. Főként örökzöld, hatalmas fák, ritkán bokor formájúak, termésük (toboz), levélzetük, szaporodásuk, fejlődésük különböző.

A másik, széles körben ismert és egyik legszebb formájú fenyőfajta a répafenyő Pinus Montezumae, amely sajnos nem fagytűrő, a mi klímánkon nem marad meg. Több fenyőfajta, eltérően a lucfenyőtől és a jegenyefenyőtől lamellás, vagy durva egymásra nőtt pikkelyes kérgű is lehet. Fiatal korában a törzset puha világos kéreg takarja, majd idősebb korban vastag, töredezett, sötétszürke, vagy barnás színezetűvé válik.

Sok, fát szerető ember a fenyőt kedveli leginkább a tűlevelűek közül. De miért is? Természetesen a gyönyörű lombkoronájáért. Pedig a fenyők általában csak fiatal korukban „viselnek” formás, szimmetrikus koronát. A korosodással festői, dekoratív, esetenként szigorú, zárt koronát vesznek fel. Viszont vannak fenyők, melyek átengedik a fényt, és így alájuk lehet ültetni más fafélét, vagy évelő növényt.
Szinte mindegyik fenyőfaj rendelkezik egy erős, mély gyökérrendszerrel, amely könnyen alkalmazkodik az adott talajhoz. Megjegyzendő, hogy a fenyő toleráns faj más növények felé. Minden fenyőnek nagy a fényigénye, elültetéskor biztosítsuk részükre a szabad, nyitott térséget. A talaj állagát, minőségét, nedvességét tekintve nem igazán igényes. A fenyőt gyakran nevezik homokkötő fának is.

Szibériai lucfenyő

A Szibériai lucfenyő nem kevésbé gyakori a krasznojarszki és irkutszki területeken, mint más fenyőfajták, mivel a tűlevelű erdők vegyes típusúak, tehát fő fajtaként az erdőkben ritka. A lucfenyő érzékeny az időjárási viszonyokra, szinte bárhol megterem, még a hideg és nagyon nedves talajon is. Azonban meg kell jegyezni, hogy azokban a régiókban ahol száraz a talaj, sokkal ritkábban fordul elő, nedves éghajlaton a leggyakoribb. Ilyen körülmények között jöhetnek létre a lucfenyő erdők.

A szibériai luc magas fafajta. Magassága gyakran eléri a 30 métert, és a törzs kerülete körülbelül 50-60 cm is lehet, viszont többször találtak már olyan példányokat, melyek törzsátmérője körülbelül egy méter. A fák méretét számos tényező befolyásolja.

Először is a terület, ahol növekszik a fa. Így Szibéria déli régióiban a folyók mellékén, a szibériai lucfenyő nagyobb méretű fává nő, mint az északi és keleti régiókban. A fa növekedését a fény mennyisége is befolyásolja. Megállapítható, hogy a több napfény hatására a lucfenyő nagyobb magasságot ér el. A fa növekedése egyenetlen; a fiatal fák intenzíven nőnek, míg öregedéskor a növekedés lelassul.

Hála a gyökérzet sajátos felépítésének – amelyben egyedülálló a szibériai lucfenyő-, a fa ellenáll az erős szélnek. Ennek oka, hogy a fa főgyökere nem fejlődik nagy méretűre, így létrejön még kiegészítő, a mellékgyökérrendszer is. A gyökérzet különböző módon fejlődik, attól függően, hogy milyenek az éghajlati feltételek. Például azokon a területeken, ahol a talaj gyorsan felolvad, a fa mellékgyökerei elég erősek ahhoz, hogy mélyen behatoljanak a talajba. A fagyott talajnál a szibériai lucfenyő gyökérzete eltérő, itt a mellékgyökerek kevésbé fejlettek. A szibériai lucfenyőt fagyálló fafajtaként tartjuk, mert a gyökerek képesek növekedni alacsony hőmérsékleten is, fagypont alatt, mint például egy másik tűlevelű gyökérzete a Gmelina.

A szibériai fenyő megjelenésében eltér az európai luctól. A tűlevelek a szibériain rövidebbek és stabilabbak mint az európain, a tobozok kisebbek (mint minden kedvezőtlen körülmények közt élő fajtánál), a pedig mag nagyobb és kerekebb. A szibériai lucfenyő beporzása viszonylag későn történik, mert a fagyok megölnek néhány magot. Ezen kívül, ha a fa kedvezőtlen éghajlaton él, számtalan toboz mag nélkülivé válik. A lucfenyőnek rövid a vegetációs időszaka, ami szintén nem a legjobb befolyással van a magokra. Így a fiatal lucfenyő csemeték folyamatosan nőnek ki azokban a régiókban ahol kedvezőbbek az életkörülmények a fa növekedéséhez, fejlődéséhez.

A lucfenyő magtermésének kezdete különböző életkorban kezdődhet, és elsősorban attól függ, hogy milyen feltételek mellett nő. Amely lucfenyő nyílt terepen él, az a magokat egy kicsit korábban hozzák létre, (kb. 18 év), mint az erdőkben növő (30-50 év). A szaporodási lehetőségek függnek a maghozamtól, az átlagos termésévek 3-5 évente ismétlődnek, a lucfenyő ez idő között gyakorlatilag nem termel minőségi vetőmagot.

Hol használják a lucfenyőt?

A szibériai lucfenyő egyik legnagyobb mértékben felhasználható fa. Kifolyó gyantát, illóolajat ad, amit bevágásos módszerrel nyernek ki. Ezt az eljárást viszont még nem használják ipari méretekben. Ennek oka elsősorban az, hogy a lucfenyő nagyon fogékony mindenféle betegségre, rothadásra, élősködőre, ami hátráltatja a folyamatot. Ezért ma többségében a gyanta, illóolaj kitermelés speciális módszerrel az erdei fenyőből történik.

A lucfenyő felismerhető viszonylag kis súlyáról, valamint a jó rugalmasságáról. Ezért a fenyőt széles körben használják az építőiparban, bútoriparban, papíriparban, faiparban – lambéria, hajópadló gyártáskor. Hála a fa különleges összetételének megtalálta szerepét a modernkori papírgyártásban is.
Összességében a lucfenyő, mint fa alapanyag biztosította helyét a régmúltban is és még nagyon hosszú ideig igény lesz rá a gazdaság, a termelés területén. A lucfenyő kiveszi részét a környezet megóvásában is, hiszen leköti a szennyező anyagokat és lekötését porszűrést végez, továbbá megóvja a vízforrásokat az elszennyeződéstől.

Erdei fenyő – avagy másnéven borovi

A közönséges erdei fenyő az egyik legelterjedtebb fafaj, pedig nem is mindenütt él meg. Többek között nem található meg az orosz-északi felvidéken, a Bajkál csúcsain, a Keleti Szajanán, Hamar-Dabanán, az Északi-Bajkál és Patomszk hegyein. Ez annak köszönhető, hogy az erdei fenyő – bár gyors szaporodású fajtának számít- nem képes megélni hideg, zord éghajlatú területeken, ahol egyébként elterjedten élnek a tűlevelű fák.

Az erdei fenyőnek igényei alapvetően nem különböznek a többi tűlevelű fajtához képest a talaj, és nedvességtartalom tekintetében. Számos típusú és kinézetű fajtára csoportosítható. Például, a szibériai talajon gyakran fellelhető a szibériai erdei fenyő, amely a toboz formája miatt különbözik a más típusú erdei fenyőtől.

Ez a fenyő mindenképpen nagy fának számít. Magassága elérheti az 55 métert, törzsének átmérője a másfél métert, és képes 500 évig is élni. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha a körülmények kedvezőek a fa számára.

Az erdei fenyő egylaki fa, amelyen túlnyomórészt azonos neműek a virágok. Ilyen módon az egyik fa elsődlegesen női virágokat tartalmaz, amelyek a hajtások végein helyezkednek el, pici gomb formájú tobozokkal, míg a másik fa a hím virágokkal rendelkezik, amelyek a törzshöz közelebb helyezkednek el. A túlsúlyban lévő egyik, vagy másik nemű virágzat örökletes tényezőnek számít, attól függően, milyen a fa környezete, vagy milyen külső hatások érik, bizonyos esetekben a fa „neme”változhat.

Az erdei fenyő virágzása május végén – június elején történik, amikor a levegő hőmérséklete már elég magas. A beporzás a szél segítségével történik, ebből adódóan a megtermékenyült mag csak a következő évben várható. Az erdei fenyő virágzásakor sárga színű pollen borítja az erdő talaját, ami az erdei fenyő virágpora. Az erdei fenyőt eléggé jó megporzási arány jellemzi. Ez azért lehetséges, mert a pollen rendelkezik egy légzsákkal, és ebből adódóan a szél könnyen elhordja, akár nagy távolságra is. A beporzás hossza függ az időjárási viszonyoktól, napsütéses időszakban a pollenek szétszóródnak 3-4 nap alatt, míg esős időben ez a folyamat meghosszabbodik.

Magja a beporzást követő szeptemberre érik be. A magok egész télen a tobozban maradnak, a kiszóródás csak áprilisban kezdődik, amikor a léghőmérséklet eléri a +10 fokot. Megjegyzendő, hogy a toboz kinyílásához nem csak a magas hőmérséklet szükséges, mert a páratartalom is fontos – ezért néhány régióban a magok szóródása kicsit korábban kezdődik el.

A szemek beérése különböző korban valósul meg, attól függően, milyen viszonyok között él a fa. Az egyedülállók képesek szemet hozni már 10-15 éves korban, de az ültetvényeken, erdőségekben ahol egymáshoz simulnak a koronák, 25-30 évesen. A tobozok száma, elhelyezkedésük a fa nemétől függ. Például a hím tobozok egymástól függetlenül, míg a női tobozok csoportosulásokban találhatók, számuk elérheti a 15 darabot.

A közönséges erdei fenyő a napfényt kedvelő fák csoportjába tartozik. Ugyanakkor a napfényigénye az életkorával változik, így életének első időszakában inkább árnyéktűrő. A fényszükségletére az életkorán túl sok más tényező is hatással van, különösen a talaj nedvességtartalma. Azokon a területeken, ahol a talaj kellően nedves, kedvez a fenyőnek, viszont a száraz, tápanyagszegény föld kevésbé.

Ez a fajta eléggé rugalmas gyökérrendszerrel rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag bármilyen talajtakarón élhessen. Fontos megjegyezni, hogy a gyökérrendszer növekedése +3 fok felett kezdődik, míg más fenyőknél ez alacsonyabb értéken indul. A luc fenyő gyökere már 0 foknál, a Gmelin vörösfenyőé pedig -0,3 foknál indul növekedésnek.

Az erdei fenyő megjelenése a Krasznojarszki vidéken és Irkutszk megyében egyenetlenül oszlik meg. Ez függ a talaj minőségétől, és annak a felengedési idejétől. A terület délnyugati és nyugati részén a talaj nem fagy meg. Az erdei fenyő mély és erős gyökérzetet teremt, ami miatt ellenáll a szélnek. A Közép-Angara melléki régióban a fagyos agyagos földben ez a fenyő csak sekély gyökérzetet ereszt, így a szélnek nem bír ellenállni. A Léna folyó vidékén a gyökérzet a homokos talajban gyorsan nő, és így stabil marad.

Növekedési feltételeire nagy hatással van a talajvíz szintje. A gyökérzete nagyon érzékeny rá, jelentős csökkenése, vagy akár megemelkedése fenyvesek kipusztulásához vezethet. Ez az érzékenység a korral változik. Az a fa, amelynek kora meghaladja a 100 évet, inkább érzékeny a talajnedvességre, mint a fiatal fák. Az erdei fenyő sűrű, masszív fa, gazdag gyanta tartalommal. A fiatal fa erezete egyenes, az idősödőé viszont ferde. A fa sűrűségére és mechanikai tulajdonságaira hatással van egy sor tényező, de ezek leginkább a talaj állapotától függnek. Ha a fenyő száraz, gyenge nedvesség tartalmú talajon nőtt, sűrűbb és jobban ellenáll a sérüléseknek. Ha pedig nedves talajon nőtt, akkor annak az anyaga kevésbé sűrű, és rosszabbak a mechanikai mutatói.

 Hol hasznosítható az erdei fenyő?

A borovi fenyő lényegesen több gyantát tartalmaz, mint a többi tűlevelű faj. Ezért a megcsapolása elterjedt módszer, mellyel kivonják a fából a gyantát. De nem csak az élő fából, hanem annak tuskójából is nyernek ki anyagot. A fenyő faanyaga széles körben használatos az építő és bútoriparban, a papír- és cellulóziparban, továbbá csomagoló-anyagként, és még számos területen. Éppen ezért napjainkban nagyon értékes.

Az erdei fenyő tűlevele különféle vitaminokban gazdag, ezért az ebből készült termékeket széleskörűen hasznosítják, mint például vitamin takarmányként haszonállatok számára. A tűlevélből készítenek még speciális gyógyítókrémet, orvosi célra. A hazai feltalálók részéről néhány évtizeddel ezelőtt már kigondolásra került az a gyártósor, amely képes lett volna ennek a gyártására, de számos ok miatt itthon nem került kivitelezésre.

Meg kell jegyezni, hogy a legtöbb üdülőhelyen a legelterjedtebb faj a fenyő, azon belül az erdei fenyő – és ez nem véletlen. Nagyon sok illékony anyagot bocsát ki a levegőbe, amely megsemmisíti a káros baktériumokat, vírusokat, emiatt aztán kedveltté vált ezen a területen is. Ennek a fenyőnek a telepítésének másik célja lehet például a futó homok megkötése, amit a fenyő sajátságos kétrétegű gyökér rendszere tesz lehetővé, amivel biztosítja az optimális talajnedvességet, meggátolja a talaj erózióját.

Vörösfenyő

A vörösfenyő egyedi anyaga a legjobb minőségű alapanyag az építőipar számára. A tűlevelűek osztályába, a fenyőfélék családjába tartozik. Ezt a fajta fát széles körben hasznosítják az építőiparban, építő- és burkolóanyagként. A leginkább kedvelt vörösfenyő – a minősége miatt – Szibériából származik.

Hasznos tulajdonságai közé tartozik a magas fokú szilárdsága, ami más vörösfenyőkön is túltesz. Ennek a fának a szilárdsága nem rosszabb a tölgytől, ami elismerten kemény fafaj. Az ebből a fából készült építőanyag rendkívül hosszú élettartamú, ellenáll a különböző káros, negatív hatásoknak.

Ezen kívül, mivel a faanyaga kátrányt tartalmaz, az ezekből készült termék ellenáll a rothadásnak, gombásodásnak. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha az alapanyag szárítása megfelelően történt, betartva az előírt hőmérsékletet és a szárítás különleges technológiáját. Az ebből készült építőipari és burkolóanyagok hasznosíthatók akár nedves, magas páratartalmú helységben, területen is, mivel a fa nem vetemedik, nem deformálódik, nem duzzad meg. Ezért szokás örök fának nevezni.

A modern építési anyagokkal szemben magas követelményt támasztanak, amely nem csak a szilárdság, tartósságban mutatkozik meg, hanem annak a megjelenésében is. Ezek ötvözete teremti meg az építmény sajátos hangulatát, teszi azt egyedivé, vonzóvá. A vörösfenyőből készült termékek teljes mértékben megfelelnek ezeknek a követelményeknek. Ennek a fának a színskálája ugyancsak széles, több mint 12 árnyalata van. Így lehetősége van a széles választékból meglelni a legmegfelelőbbet az otthonához.

A szibériai vörösfenyő egy természetes, környezetbarát anyag, amely nemcsak nem veszélyes az emberre és a környezetre, hanem éppen ellenkezőleg: kifejezetten jót tesz az egészségnek. Nem lehet nem észrevenni, hogy az ebből a fajta fából készült házaknak van egy egyedülálló sajátossága, mégpedig hogy „lélegzik”, az ilyen épület az ember számára kedvező klímát teremt. Ebből a természetes anyagból épült házban létrejön egy megismételhetetlen érzés, egyedi kapcsolat a természettel.

További előnye a vörösfenyőből, készült anyagoknak az ára, amely még a legkényesebb vásárlót is kielégíti. A vörösfenyőből készült termékek nem igényelnek további kezelést, nem kell használni drága védőanyagokat, hiszen a kátrány megvédi.

Fontos tudni, hogy a fenyő különleges illékony anyagokat (fotoincideket) tartalmaz, amelyek terjednek a levegőben. Ezek az illékony anyagok rendkívül hasznosak az egészségünkre. Elpusztítják a mikrobákat, vírusokat, hozzájárulnak a légutak gyógyulásához, erősíti az immunrendszert, véd egyes betegségektől, mint például a vírusos fertőzések, megfázás, influenza. Ezeken kívül a tűlevelű fából készült építményben élő ember ritkán szenved fejfájástól, nincs baja a vérnyomásával.

Ma az emberek állandó stressz alatt élnek, túlterheltek a munkahelyen, ami negatív hatással van az egészségre. Ezért fontos a minőségi pihenés és teljes ellazulás. Annak érdekében, hogy ez lehetséges legyen, feltétlenül gondoskodni kell az otthon igényes belsőépítészeti kialakítására, hogy az maximálisan kedvező feltételeket nyújtson a pihenéshez. A tűlevelű fából készült burkoló és díszítő elemek segítenek önnek otthonában az ilyen légkör megteremtésében.

Milyen építőanyagok készülnek vörösfenyőből?

A lista óriási. Manapság ebből épülnek a faházak. A vörösfenyőből készülhetnek az épületekhez a rönkök, látszó és takart gerendák, hajópadlók, lambériák. A vörösfenyőből készült házak még a rendkívül jó hőszigetelő képességével is kitűnik, nem engedi be a hideget és az utcai zajokat.

A vörösfenyőből készült burkolóanyagok is nagy népszerűségre tettek szert. Ezek a járó- hajópadló, lambéria és még sok más anyag. Ezek a termékek kiváló minősége, tartóssága, továbbá ellenálló képessége a vegyi, mechanikai hatásoknak, valamint a vonzó megjelenése miatt terjedtek el ennyire.

Fontos tudni, hogyha vörösfenyő vásárlásra adod a fejed, csak a legjobb minőségű, a szabályokat betartó gyártási technológiával készült terméket szabad kiválasztani. Köztudott, hogy az építőanyag gyártók leginkább a télen kitermelt fát részesítik előnyben, mivel az anyag szilárdsága, stabilitása, a negatív hatásokkal szembeni ellenálló képessége ekkor a legeslegjobb, ez köszönhető annak, hogy téli időben rendelkezik a fa a legtöbb védekező anyaggal. Ezen kívül, a kitermelt fát szárítani kell, hogy ezzel meggátoljuk a hibák jelentkezését, ne repedjen, ne vetemedjen.

A vörösfenyőből készült faanyagok kereskedelme az egyik tevékenységünk. Fordulj hozzánk, és bizonyosodj meg róla, hogy a legjobb minőségű termékeket elérhető áron kínáljuk.